Tanácsok spektívvel való digitális fotózáshoz 

A vetélytárs nélküli hatalmas nagyítás, amely a digitális fényképezőgéppel és a spektívvel elérhető, a kép elkészítése során igazi kihívást jelent, azonban a végeredmény, a képek, bőségesen kárpótolnak érte. Szívlelje meg az alábbi javaslatokat és a siker nem lehet kétséges!

Csapja fel a tükröt!
Az óriási nagyítás miatt, a fényképezőgép legkisebb
bemozdulása is elmosódott, nem kellően éles képet eredményez. Ilyen bemozdulást DSLR vázakon maga a gép is okozhat az exponáláskor felcsapódó tükörrel. Ez egyszerűen kiküszöbölhető, ha a menüben engedélyezi az expozíció előtti tükörfelcsapást (nem minden gyártó támogatja ezt a funkciót!). A tükör felcsapása és az expozíció között számoljon lassan háromig, hogy elhaljanak az apró rezgések, amik tönkretehetik a megfelelően éles képet.

 

Tartsa stabilan a gépet!
Ilyen gyújtótávolságú optikák esetén a nagyon stabil, háromlábú állvány elengedhetetlen. Ugyancsak fontos, a megfelelően rögzíthető, kellő alátámasztást és rugalmas beállítást adó állványfej is. Ez legyen jó minőségű, lehetőleg csillapított, panoráma videofej. Így ha fényképezésről átkapcsol video rögzítésre, akkor a svenkelés is egyenletesen sima lesz.

Használjon távkioldót!
Ha a fényképezőgép lehetővé teszi, használjon vezeték nélküli távkioldót! Ezzel érhető el az élesség szempontjából legstabilabb kioldás. Rádiós kioldó híján a vezetékes exponálás is teljesen megfelelő. Ha egyik lehetőség sem választható a gépen, akkor használja az önkioldót, 5-10 másodperces késleltetéssel.
Spektívvel és extra nagy teleobjektívvel (300 mm felett) való fotózáskor soha ne exponáljon, a gépen a kioldógombot, közvetlenül, kézzel legnyomva!

Fény, fény, fény és még több fény!
A bemozdulás veszélye mindig fennáll, ha teleobjektívvel fotózunk. És itt nem elsősorban a spektív és a gép bemozdulására kell gondolni, hanem a fotózott állat gyors mozgására. Ennek elkerülése végett, a lehetőségekhez képest a legtöbb fény mellett fotózzunk. A terepen, a legtöbb esetben, az adott fényviszonyok nem engednek meg kellően rövid záridőt, emiatt néhány további ötlet következik:

 

Ha a spektív okulárján keresztül fotózik...
Állítsa a gép programválasztó tárcsáját „T" („Tv", bizonyos modelleknél „S") állásba, és adjon meg minimum 1/500 s záridőt. A gép automatikusan kiválasztja az ehhez legmegfelelőbb rekeszértéket. Mindezt a gép csak kellően magas ISO érték mellett képes maradéktalanul megtenni. Ezért állítsa az ISO értéket minimum 400 és 1600 közötti értékre, a fényviszonyoknak megfelelően. A legmodernebb DSLR vázakon és egyre több kompakton is ma már nem ritka az akár 6400-as ISO érték sem. Fontos megjegyezni, hogy az érzékenység növelésével a képzaj is megnő és elvesznek a finom részletek. Ha azonban a legfrisebb érzékelővel szerelt géppel, RAW  fájlformátumban fotózik, akkor az utófeldolgozás során szépen csökkenthető a zaj. Emiatt ilyen gépekkel sikerrel használható az ISO 3200-6400 közötti tartomány is. A teljes képmezős gépek (Pl. Canon 6D, 5D MkIV) kevésbé hajlamosak a képzajra magasabb ISO beállítás mellett, mint  APS-C formátumú társaik (Pl. Canon 700D). Az érzékenység növelését legkevésbé a régebbi típusús, kicsi érzékelővel (1/1,7"-os) szerelt kompakt gépek képei viselik el zaj nélkül, főleg JPG felvételi formátumban.

 

Ha a gépvázra közvetlenül csatlakozó adapterrel fotózik...
Ez DSLR és MILC gépekkel használható eljárás. Nem minden gépváz képes csip nélküli objektívekkel „T" („Tv", bizonyos modelleknél „S") programmódban automatikusan, megfelelő fényméréssel működni. Ha ezt tapasztalja, akkor a programmódválasztó tárcsát állítsa "M" állásba, így a felvétel paramétereit kézzel adhajtja meg.
Ilyenkor az adapter és a spektív által közösen kiadott rekeszértékhez igazodva állíthatja be az ISO és záridő értékeket. Például a rekesz TSN-PA7 adaptertubusnál, TE-11WZ okulárral, TSN-884 spektíven, 40-szeres nagyítás mellett, F19,9 értékre adódik. A záridőt például 1/1000 s-nak választva, ehhez a rekeszértékhez kalkulálva kell az ISO értéket beállítani. Ezt a fényképezőgép saját fénymérő skáláján ellenőrizve, a környezeti fényviszonyoknak megfelelően, minimum ISO 800-tól felfelé érdemes beállítani. Ha a fényképezőgépen van ISO-beállító automata mód is, akkor érdemes azt használni, az ISO érték maximumának megadásával (pl.: ISO 3200).

Fénymérési mód
Állatok fotózásánál a legtöbbször az úgynevzett "középre súlyozott, átlagoló" módú fénymérés a célravezető.
Tájképeknél, ahol sok a tájra vetülő fény/árnyék váltakozás,  használható „a kiértékelő", más néven „mátrix" mérési mód.
Nagy kontrasztú témáknál (pl. ellenfényes, vagy lombkoronán átsütő nap által foltosan megvilágított téma) a motívumon mért „spot" érték adja a legbiztosabb eredményt.

 

Expozíció-kompenzáció, a téma színe, tónusa alapján
Spektívekkel feltehetőleg gyakran fogunk zöld lombozatú területeken fotózni, ezért érdemes megjegyezni, hogy ha a kép nagy részén a zöld szín érvényesül, akkor az expozíciót 2/3 értékkel érdemes csökkentenünk (-2/3 FÉ), a fénymérő által mutatott értékhez képest.

Világos témák esetében (pl. homokos vízpart, löszfal, fehér tollazatú madár, fehér bundájú állat) a korrekciót pozitív irányba kell eltolnunk a helyes expozícióhoz, +1/3, +2/3, vagy +1 FÉ értékkel, a téma világosságától függően (Pl. fehér fal előtti világos tollú madárnál, verőfényben, legalább +1 FÉ javasolt).

:-) A legjobban szürkemarhák, a teljes képkockát kitöltő méretben, borús időben való fotózásával járunk, ott ugyanis a fénymérő feltehetőleg mindig pontos értéket fog adni :-)

 

Szorzótényező (35 mm-es ekvivalencia)
Nem teljes képmezős (24 x 36 mm-es érzékelőlapkával szerelt) fényképezőgépeken számolni kell a látószög módosulásával (szűkülésével).
DSLR APS-C formátumnál az objektív látószögét 1,5, vagy 1,62-szeres szorzóval (gyártótól függően) módosított gyújtótávolságú objektívnek megfelelően kell számolni. 4/3 formátumú vázaknál ez a szorzó egységesen kétszeres.
Tehát pl. egy Canon EOS 700D vázon használt Prominar 500 mm-es objektív látószöge egy 810 mm-es optikáénak felel meg (500 mm x 1,62 = 810 mm). Nikon D7100-on 750 mm-re adódik (500 mm x 1,5 = 750 mm).
Ugyanez az objektív egy Olympus OM-D E-M1 vázon egy 1000 mm-esének megfelelő látószögű (500 mm x 2 = 1000 mm).
Mindez nem jelenti azt, hogy ilyen vázakon egy nagyobb gyújtótávolságú optikát nyernénk, csak annyit tesz, hogy a képkivágásnál egy jóval szűkebb látószöggel kell számolnunk.